Az eheti kormányülésen a miniszterelnök némiképp ingerült, mert ugyan hétvégén megvívott egy csatát, saját véleménye szerint győztesen, de a kabinetfőnöke már megint nem bírt magával.
- Tónikám! Nem lehetne, hogy legalább egy hétig ne legyél hülye? - kezdi a heti kormányülést a miniszterelnök. - Nézd meg a Janit, egyszer lézerblokkolózott, lebukott, még elnézést is kért, azóta jobban figyel, és titokban épít vadászkastélyt a megyéjében. Vagy itt van a Peti, már neki is van annyi esze, hogy mielőtt kihajigálja az öltönyét az utcára, előtte legalább a címkét kitépi belőle. De te nem, semmiből nem tanulsz, minden héten valami ordenáré hülyeséget kell, hogy csinálj. Csak a belvárosi ingatlanos bizniszed megérne pár évet a Csillagban, de abból se tanultál. Helyette a kisjuhászról kell kitalálnunk minden héten a Lokális Újságban valamit, hogy téged kimosdassunk. - ekkora kezdett el az elnök arcába tolulni a vér, hasonlóképpen Tóniéba is, aki érezte, hogy most ezt tényleg elkúrta (olcsó fordulat lenne, ha azt írnánk, hogy nem kicsit...). - Mondd meg hát Tóni, mi a büdöslábú oroszlántalpú retkes arcontaposott kirgiz bölénnyakú retardált csirkefarhátért kellett neked pont ezen a hétvégén helikopterrel lagziba menni? Miért?
Néma csend honolt a hosszú asztalnál. Tömjén Zsolti, a miniszterelnök-helyettese, kicsit zavartan, bárdolatlanul vigyorgott, nem tudta eldönteni ugyanis, hogy mi a megfelelő arckifejezés a jelenlegi szituációhoz, természetesen folyamatosan, nagy erővel bólogatott a főnök minden második szavánál, mert abból még sose volt baj. Sándor, Abszurdisztán fő rendfenntartója egyenes derékkal, és szilárdan, sőt szigorúan ülve nézte a falon lógó portréját valamelyik korábbi államférfiúnak, és nagyon-nagyon koncenrtált, hogy ne gondoljon semmire, mert az még meglátszana az arcán, és esetleg felszólítanák. Ugyanezt tette mellette a földekért felelős Sanyi is, ám neki nem esett nehezére nem gondolni semmire, viszonylag rutinosan végezte ezt a cselekvést. Nemhiába gyakorolja olyan serényen minden nap.
- Tóóóni!!! Kérdeztem valamit!!! - robbant bele a két másodpercnyi csendbe Viktor.
Tóni nagyot nyelt, körbenézett, megtörölte a porcukortól nedves orrcimpáját, kicsit vonaglott, de érezte, hogy sokáig már nem lehet húzni az időt.
- Nos, az egész azért volt, mert délelőtt még a fővárosban kellett mozgósítani az embereket, hogy másnap szavazzanak, és az utcában többekkel is beszéltem, hogy mindenképpen vegyenek részt a szavazáson, de ezzel nagyon elment az idő, viszont valójában az esküvő olyan helyen volt, ahol hagyományosan alacsony a támogatottságunk, és hát ott is sok helyi volt, akiket mozgósítani kellett. - látszott a miniszterelnökön, hogy tetetett nyugalommal figyel kabinetfőnökére - Így, hogy el ne késsek onnan, szükséges, sőt az egyetlen helyes megoldás volt, hogy helikopterrel menjünk a tulajdonképpeni lakossági fórumra.
- Tónika, hát úgy nézek ki, mint egyszeri Józsi bácsi a foci EB szünetében, akinek egy perc alatt a szájába rágjuk, hogy 100 millió piréz fenyeget a határainknál, és a nyugati gonosz hatalmak azokat mind ránk is szabadítják, ha csak nem építünk a határra három halálcsillagot? Az ilyen baromságokkal édes bogárkám Árpi eteti a népet, de attól, hogy itt az a feladatunk, hogy mindenkit hülyének nézzünk, egymást még nem kéne! Tudod mi a te szerencséd?! Az Tónika, hogy téged senki nem vesz komolyan. Sőt, az mindannyiótok szerencséje, hogy egyikőtöket sem vesz komolyan senki. Na jó, talán Janit, Misit, meg Sanyit néha igen, de rajtuk kívül az egész bagázst kiröhögik, mert ha nem így lenne, már rég megbuktunk volna, mert azt gondolnák, hogy felelős emberek ülnek felelős pozícióban. De hála az égnek és a tengernyi előrelátásomnak, mindenki tudja, hogy én döntök, és engem komolyan vesznek. Ha baj van, jövök, és rendet csinálok, ti meg elhomokozhattok, helikopterezhettek, vadászgathattok vagy amit akartok. És amíg nem ugrál egyikőtök sem, addig rend is marad. Na most Tónika, te szépen két hétig nem kerülsz a nyilvánosság elé, addig mindenki az egészet elfelejti. Én megyek, este rendezünk valami kis álterrortámadást a városban, hogy azt lehessen mutogatni a tévében. Árpival találj ki egy sztorit, hogy hogyan kell harcolnunk a következő hónapokban a pirézek ellen, és ez a kis úri huncutságod is el lesz sikálva. Van kérdés?
Agrár Sanyi kicsit félve jelentkezik, de látszik, hogy valamit nagyon akar, mert már vörösödik a feje.
- Mondjad Sanyi.
- Bocsánat, elnézést, akkor végeztünk? Akkor én kimehetek pisilni?
Tóni nagyot nyelt, körbenézett, megtörölte a porcukortól nedves orrcimpáját, kicsit vonaglott, de érezte, hogy sokáig már nem lehet húzni az időt.
- Nos, az egész azért volt, mert délelőtt még a fővárosban kellett mozgósítani az embereket, hogy másnap szavazzanak, és az utcában többekkel is beszéltem, hogy mindenképpen vegyenek részt a szavazáson, de ezzel nagyon elment az idő, viszont valójában az esküvő olyan helyen volt, ahol hagyományosan alacsony a támogatottságunk, és hát ott is sok helyi volt, akiket mozgósítani kellett. - látszott a miniszterelnökön, hogy tetetett nyugalommal figyel kabinetfőnökére - Így, hogy el ne késsek onnan, szükséges, sőt az egyetlen helyes megoldás volt, hogy helikopterrel menjünk a tulajdonképpeni lakossági fórumra.
- Tónika, hát úgy nézek ki, mint egyszeri Józsi bácsi a foci EB szünetében, akinek egy perc alatt a szájába rágjuk, hogy 100 millió piréz fenyeget a határainknál, és a nyugati gonosz hatalmak azokat mind ránk is szabadítják, ha csak nem építünk a határra három halálcsillagot? Az ilyen baromságokkal édes bogárkám Árpi eteti a népet, de attól, hogy itt az a feladatunk, hogy mindenkit hülyének nézzünk, egymást még nem kéne! Tudod mi a te szerencséd?! Az Tónika, hogy téged senki nem vesz komolyan. Sőt, az mindannyiótok szerencséje, hogy egyikőtöket sem vesz komolyan senki. Na jó, talán Janit, Misit, meg Sanyit néha igen, de rajtuk kívül az egész bagázst kiröhögik, mert ha nem így lenne, már rég megbuktunk volna, mert azt gondolnák, hogy felelős emberek ülnek felelős pozícióban. De hála az égnek és a tengernyi előrelátásomnak, mindenki tudja, hogy én döntök, és engem komolyan vesznek. Ha baj van, jövök, és rendet csinálok, ti meg elhomokozhattok, helikopterezhettek, vadászgathattok vagy amit akartok. És amíg nem ugrál egyikőtök sem, addig rend is marad. Na most Tónika, te szépen két hétig nem kerülsz a nyilvánosság elé, addig mindenki az egészet elfelejti. Én megyek, este rendezünk valami kis álterrortámadást a városban, hogy azt lehessen mutogatni a tévében. Árpival találj ki egy sztorit, hogy hogyan kell harcolnunk a következő hónapokban a pirézek ellen, és ez a kis úri huncutságod is el lesz sikálva. Van kérdés?
Agrár Sanyi kicsit félve jelentkezik, de látszik, hogy valamit nagyon akar, mert már vörösödik a feje.
- Mondjad Sanyi.
- Bocsánat, elnézést, akkor végeztünk? Akkor én kimehetek pisilni?